Jánoska meg az ördög
Jánoska elindult, és alkonyatkor érkezett az ördög háza mögé, a kertek alatt. Az aranyszarvú ökröcske ott legelészett a szérűskert mellett. Az ördög most is az eperfa alatt üldögélt. Mikor egészen besötétedett, az ördög fölállt, és bement a házba. Lefeküdt. Jánoska csak erre várt. Odalopózott az ökröcske mellé, megragadta a szarvát, és kezdte kifelé húzni a kertből. Az ökröcske azonban vonakodott.
– Múú! – bőgte el magát riadtan, mert nem tudta, mit akar vele ez a legény. Attól félt, még rosszabb gazdája lesz, mint az ördög.
Jánoska mérgesen rácsapott egy vesszővel, az ökröcske erre fölcsapta a farkát, és vágtatott ki a faluból. Jánoska meg utána. Igen ám, de a bőgésre fölébredt az ördög, és utánuk eredt. De már nem érhette utol őket. A királyi palota kapuja éppen az orra előtt csapódott be.