Jánoska meg az ördög

Olvasási idő: 6 Perc

Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy öregember meg egy öregasszony. Nagyon szegények és öregek voltak; éppen csak tengették az életüket. Szerencsére volt egy kisfiuk, aki segített nekik a munkában. Nagyon szorgalmas, ügyes gyerek volt. Jánoskának hívták.

Jánoska is felnőtt, szép deli legény lett belőle. Ő tartotta el öreg szüleit. Olyan ügyesen dolgozott, hogy a faluban lakó ördög szolgálatába akarta fogadni. Ez az ördög ravasz, csúf teremtmény volt. Volt neki mindene, földje, lova, ökre, sok-sok baromfija. De ezt mind furfanggal szerezte, nem munkával. Kapzsi volt ez az ördög, még többet akart. Ezért kereste föl Jánoskát, aki a falu másik végében lakott.

– Azt gondoltam, segíthetnél elvetni a búzámat – ajánlotta neki az ördög.

– Segítek, de mi lesz a fizetség? – így Jánoska.

– Majd megegyezünk aratáskor – mondta az ördög.

Ősszel elvetették a búzát, nyáron meg learatták. De aratás előtt megegyeztek abban, hogyan osztják el a termést. Az ördög ezt ajánlotta:

– Te kapod a kalászát, én meg a tövét. Így igazságos – mondta az ördög, mert bizony semmit sem értett a mezőgazdasághoz.

– Jól van – egyezett bele Jánoska.

Így hát Jánoskáé lett az egész termés; az ördög hoppon maradt.

– Megloptál, gazember! – mérgelődött az ördög. – Még megfizetsz te ezért!

Tavasszal megint elment az ördög Jánoskához.

– Vessünk répát – állt elő az ördög az ajánlattal.

– Vessünk – egyezett bele Jánoska. – De hogyan osztozunk meg?

– Majd répaszedés előtt megegyezünk. Most nem csapsz be, az biztos!

Elvetették a répát. Pontosabban szólva: Jánoska vetette el, mert az ördög csak nézte.

Eljött az ősz. És akkor az ördög ismét megjelent Jánoskánál.

– Mikor szedjük a répát? – kérdezte az ördög.

– Holnap, ha akarod – mondta Jánoska.

– Akkor osztozzunk meg. De hogy rosszul ne járjak, most te kapod a gyökerét, én a felső részét a répának – ajánlotta az ördög.

– Rendben van – mosolygott Jánoska. Volt is min mosolyognia, hiszen látni való volt, hogy az ördög megint rosszul fog járni. De hát így jár az, aki nem dolgozik, és semmihez sem ért.

Másnap valóban fölszedték a répát. Azazhogy Jánoska szedte föl, mert az ördög csak nézte. És megosztoztak az előző napi megállapodás szerint.

Néhány nap múlva megjelent az ördög Jánoskánál, és dühösen nekitámadt:

– Megint rászedtél, te átkozott!

– Te akartad, hogy így osztozzunk.

– Tolvaj gazember! – kiabált az ördög. – De máskor nem szedsz rá. Jól vigyázz, mert agyoncsaplak, mint egy legyet!

Telt-múlt az idő. Jánoska szülei meghaltak. Jánoska magára maradt. Unatkozott a faluban, mert nem voltak hozzá illő társai. Kapta magát, bement a városba, és elszegődött a királyhoz. A király hamar megszerette az ügyes legényt, és maga mellé fogadta belső szolgálatra. Jánoskának az volt a feladata, hogy beszélgessen a királlyal. Mert a király üres óráiban nagyon unatkozott. Egy szép napon így szól a király Jánoskához:

– Miért vagy olyan szomorú? Valami bánt? Mi nem tetszik?