Jánoska meg az ördög
– Miért vagy olyan szomorú? Valami bánt? Mi nem tetszik?
– Kellene egy hegedű, hogy olykor-olykor muzsikálhassunk is. Unalmas mindig csak beszélgetni – válaszolta János.
– Hát vásárolj a boltban egy hegedűt – ajánlotta a király.
– Á! Ott nem lehet jó hegedűt kapni. De tudok egyet, az jó. Az ördögnek van hegedűje. Az szépen szól. Sokszor hallottam esténként a falunkban. Elmegyek, és megszerzem tőle.
Jánoska ezzel fogta magát, és elindult a faluba. A király szomorúan csóválta a fejét. Féltette Jánoskát az ördögtől.
Alkonyatkor érkezett a faluba. A kertek alatt lopakodott az ördög háza mögé. Az ördög kinn ült a nagy eperfa alatt, és hegedült. Aztán hirtelen vége szakadt a hegedűszónak: az ördög elaludt, a hegedűje meg lecsúszott melléje a fűre. Jánoska odalopózott, fölkapta a hegedűt meg a vonót, és kisurrant a faluból. Az ördög csak akkor vette észre, hogy meglopták, amikor Jánoska már árkon-bokron túl volt.