Jánoska meg az ördög
Másnap valóban fölszedték a répát. Azazhogy Jánoska szedte föl, mert az ördög csak nézte. És megosztoztak az előző napi megállapodás szerint.
Néhány nap múlva megjelent az ördög Jánoskánál, és dühösen nekitámadt:
– Megint rászedtél, te átkozott!
– Te akartad, hogy így osztozzunk.
– Tolvaj gazember! – kiabált az ördög. – De máskor nem szedsz rá. Jól vigyázz, mert agyoncsaplak, mint egy legyet!
Telt-múlt az idő. Jánoska szülei meghaltak. Jánoska magára maradt. Unatkozott a faluban, mert nem voltak hozzá illő társai. Kapta magát, bement a városba, és elszegődött a királyhoz. A király hamar megszerette az ügyes legényt, és maga mellé fogadta belső szolgálatra. Jánoskának az volt a feladata, hogy beszélgessen a királlyal. Mert a király üres óráiban nagyon unatkozott. Egy szép napon így szól a király Jánoskához: