Jánoska meg az ördög
– Kihozhatnád a napot, mert nem látok már.
Az ördög bement a házba, és nemsokára kilépett. A napot meg fölakasztotta az eresz alá. Szépen bevilágította az egész udvart.
Az ördög egy darabig még ténfergett az udvaron, majd egy nagyot ásított.
– Na, én lefekszem. Ha végeztél, vidd be a napot a konyhába – szólt oda a feleségének.
Ezzel bement a szobába, és lefeküdt. Az asszony még egy darabig mászkált az udvaron, aztán bement a konyhába valamiért. Jánoska egy szempillantás alatt az eresz alatt termett, leakasztotta a napot, és elfutott vele. Mire az asszony észbe kapott, és mire fölverte a férjét, Jánoska már árkon-bokron túl volt.