Jánoska meg az ördög
Jánoska a királyi palotában a legnagyobb teremben akasztotta föl a napot. Olyan gyönyörűségesen ragyogott, hogy a király nem tudott betelni vele.
– Ez bizony szépen világít. Szebben, mint a petróleumlámpa. Szebben a villanynál is – mondta a király.
Jánoska egy ideig megint jól érezte magát. Néhány hónap múlva azonban ismét elszomorodott, nem találta a helyét.
– Mi bajod van, Jánoska? – kérdezte a király.
– Unatkozom. El kellene hoznom az ördög aranyszarvú ökröcskéjét, hogy ne unatkozzam – válaszolta Jánoska.
A király óvta az újabb kalandtól; attól félt, hogy Jánoska rajtaveszt. De hát nem tudta visszatartani.