Jankó és a három elátkozott királykisasszony
Itt nagy lakodalmat csaptak, boldogul éltek jó ideig.
Egyszer Jankó kiment vadászni, a hattyúbőrt od’adta az édes anyjának, hogy viselje gondját, de a feleségének még csak meg se mutassa. Alig hogy kihúzta a lábát az ajtón, mindjárt elkezdett a királykisasszony könyörögni:
– Édes napam asszony – az Isten is áldja meg – mutassa meg nekem azt a hattyúruhát, a szinét is elfelejtettem már.
– Jaj édes lyányom, nem mutathatom meg, tudod, rám parancsolt az urad.
– Nem nyúlok én hozzá se’, csak meg akarom nézni.
Addig-addig kérte a csizmadiánét, hogy megmutatta. A mint ott nézegeti, egyszer kikapja az asszony kezéből, magára kapja, – éppen nyitva volt az ablak – kirepült rajta. A csizmadiáné csak akkor vette észre, csak akkor csapkodta össze a tenyerét, mikor már kivül volt.