Jankó és a három elátkozott királykisasszony
Megköszönte Jankó a jó tanácsot, avval útnak indult. Ment-mendegélt, minden lépéssel hét mértföldet lépett. Hét egész álló esztendeig mindég ment, akkor meglátta az üveghegyet csillámlani. Mire a tövéhez ért, elszakadt a csizma, nem lehetett többet hasznát venni.
Elkezdte Jankó kerülgetni az üveghegyet, gondolkozott, hogy lehetne arra feljutni? Csak kerülgeti, csak kerülgeti, mint a gezemiczével körül rakott boglyát az éhes ökör, egyszer meglát három ördögfiut marakodni. Oda megy hozzájuk:
– Hát tik mért czivakodtok?
– Hogy ne czivakodnánk – felel a legnagyobbik – most halt meg az apánk, nem volt neki egyebe, mint egy piszkos nyerge, egy rongyos bocskora, meg egy rossz kóczmadzag ostora, de ezeknek az a tulajdonságuk, hogy ha valaki felűl a nyeregre, felhúzza a bocskort, egyet pattant az ostorral, s azt mondja, hogy: „hip-hop ott legyek, a hol akarok“ – mindjárt ott terem; most már ezeken nem tudunk elosztozkodni, mert egyik a másik nélkül semmit se’ ér.