Jankó és a három elátkozott királykisasszony
Elindult Jankó a rengetegben. Csak szedeget, csak szedeget, egyszer egy gyönyörű tó mellé bukkan ki. Majd hogy egészen szemmé nem változott, annyira elbámult, a mint meglátta a tavat, tele szebbnél szebb aranyhalakkal. A mint ott csudálkozik, egyszer csak hall távolról gyönyörű hattyúéneklést; ő is hirtelen elbúvik, elkezd leselkedni, hát látja, hogy egy szép hattyú száll le a tópartra, ott megrázkódik, leveti a hattyú ruhát, egy szép lyánynyá változik, elkezd fördeni. Fördött egy darabig, aztán megint fölvette a hattyuruhát, elment.
Jankó még fel se ocsúdott a nagy csudálkozásból, mire egy még hétszerte szebb hattyúéneklést hallott; nem sokára leszállt egy szép hattyú, levetette a hattyúruhát, egy még hétszerte szebb kisasszonynyá változott, megfördött, avval elment. Egy kevés idő mulva még hetvenhétszerte szebb hattyuének hallatszott, lerepült a tópartra egy még szebb kis hattyú, levetette ez is a hattyúruhát, egy még hetvenhétszerte szebb királykisasszonynyá változott, megfördött a tóban, s elment ez is.