Jankó és a három elátkozott királykisasszony
– Jankó, szivem szép szerelme, add vissza a ruhámat, átok alatt vagyok, ha vissza nem megyek a kiszabott időre, nagy büntetés vár rám.
– Dehogy adom, szép angyalom, hanem most már gyere velem, elveszlek feleségül, ásó-kapa választ el bennünket.
A királykisasszony sírt-rítt egy darabig, de azután mit volt mit tenni? csak bele nyugodott.
Elindultak haza felé, útközben találtak egy várost, ott eladták az aranyos ruhát, kaptak érte annyi pénzt, hogy alig birta haza Jankó. Az öreg csizmadia alig hitt a szemének, mikor a sok pénzt meglátta:
– No fiam, soha se’ hittem volna – ha az édes apám mondta volna is – hogy ilyen úr lesz belőled.