Jankó és a három elátkozott királykisasszony
Volt öröm, meg vigság a palotában, de Jankó nem felejtkezett el az apjáról-anyjáról, hanem mondta a feleségének, hogy elhozza azokat is. „Legalább legyenek itt az esküvőnkön.“ A felesége se ellenezte. „Jól van, kedves uram, nem bánom, ha elmégy is értök, itt van egy gyürü, ha ennek a fejét befelé fordítod, olyan üveg híd terem innen a földig, a milyen nincs a világon, ha pedig ki felé, akkor megint leomlik magától. Most eredj az istállóba, mondd meg a kocsisnak, hogy fogjon be.“
Ugy tett Jankó, a hogy a felesége mondta, befogatott, felült a gyönyörű hintóba, mikor a hegy szélére értek, befelé fordította a gyürűt, mindjárt egy üveg híd termett ott, azon leért a földre, akkor kifelé fordította a gyürűt, megint leomlott a híd. Repült a hat paripa Jankóval, mint a villám, vagy tán még annál is sebesebben, úgyannyira, hogy három óra alatt az apja házánál volt. Bemegy az udvarba, épen kint találja apját-anyját.