Jankó és a három elátkozott királykisasszony
– No édes apám, édes anyám jöjjenek velem, ne is kérdezzék, hogy hova, csak jöjjenek.
Felöltöztek mind a ketten az ünneplő ruhájokba, úgy indultak el, de az asszony sehogy se akart beleűlni a hintóba; utoljára mégis beletuszkolta Jankó. Mikor az üveghegy aljára értek, Jankó megint befelé forditotta a gyürűt megint ott termett az üveghíd; de már arra csakugyan nem akart rá menni a csizmadiáné.
– Én bizon nem koczkáztatom az életem senki szépségéért, hiszen leszakad az a rongyos híd, – alig tudta Jankó megtartani a hintóban, de még akkor se nyugodott bele: „No fiam, ha meghalok, a te lelkedre halok meg.“ Csak akkor örült aztán, mikor bent volt az aranyvárban, mikor meglátta a menyét.