Babikó és Rónána
– Senkit, lelkem Rónánám, csak arra messzire egy gyereket.
– Jaj, te, az apám az! Hanem tegyünk úgy, hogy én egy kipett-kopott szárazmalom[1] leszek, te meg ősz öreg molnár benne. S ha az apám azt kérdi tőled, amikor ideér, nem láttál-e egy pár cselédet[2] erre elmenni, válaszold azt, hogy amióta a malom felépült, te vagy a molnár, de azóta senkit nem láttál erre.
Úgy is lett, az ördög meg, hogy nem volt miért továbbmennie, szépen visszafordult.
– Nem találtam meg őket, csak egy öreg, kipett-kopott malmot meg egy ősz molnárt benne, de az sem látott senkit.
– Jaj, vén bolond! A lányod volt, Rónána a malom, s a molnár Babikó. Szaladj vissza, ostorozd meg a malmot, visszaváltoznak, s zavard haza őket!