Babikó és Rónána
De már Rónána megint megrázkódott, s jó darabot haladtak, mikor megszólalt:
– Édes lelkem, nézz vissza már, nagyon ég a bal arcom!
– Sehol nem látok senkit.
– Nem lehet, valaki jön utánunk, nagyon ég az arcom, figyelj mindenfelé!
– Senkit nem látok én, lelkem Rónánám, csak fenn azt a nagy sasmadarat.
– Jaj, Babikó, az az anyám! Tudod mit, halastóvá változom, te meg vadruca leszel. Nagyon vigyázz, mert az anyám nékem nem tud ártani, de tenéked annál inkább! Ha közeleg, bukj le a víz alá, úgy tán megmenekülsz.
Úgy is történt, Rónána megrázkódott, halastó lett, Babikó vadruca, a sasmadár is odarepült közben.