Babikó és Rónána
– Itt vagytok, kutyák! Azt hiszitek tán, hogy elmenekülhettek?! Vigyázz, Rónána, még te sem jársz túl az eszemen!
Csapdosott a szárnyával nagyon, Babikó a víz alá bukott, de a fél szemét még így is kikapta.
– Hisz ez elég nekem, kutyák! – nyugodott meg, s visszarepült.
Rónána megrázkódik, Babikóra néz, s látja, hogy nincsen meg a fél szeme.
– Jaj, életem, egyetlen Babikóm, oda a fél szemed! De semmi baj, te ülj ide le. S még ha soká jönnék is, itt ne hagyj, visszahozom a szemedet!
Ezzel picike ökörszemmé változott, az anyja szárnya alá húzódott, s mindjárt meglátta, mi van a kötője zsebében. A nagy madár meg nem vett észre semmit, csak mikor hazaérkezett, s azt mondta: