Ámisz és Ámil
– Édes Ámisz barátom, hogy is gondolhattam rosszat rólad! – kiáltott fel a herceg, térdre borulva Ámil ágya előtt. – De most tudtára adom egész népemnek, hogy te mindig hű s igaz ember voltál. Mihelyt talpraállasz, feleségül veheted a leányomat, világraszóló lakodalmat csapunk, s halálom után te léssz Lombardia hercege.
A sebesült vitéz megköszönte a herceg jóságát, s amint a herceg kiment a szobából, titkos üzenetet küldött Ámisznak, hogy minden jóra fordult, kilenc nap mulva jelenjék meg az udvarnál, addig rejtőzködjék valahol a palota közelében. Mikor aztán Ámil meggyógyult, a két barát ismét ruhát cserélt. Ámil visszatért a feleségéhez, Ámisz a menyasszonyához, megtartották a lakodalmat s boldogan éltek, míg meg nem haltak.