Ámisz és Ámil
– Akármilyen gonosz ember is, – felelte Ámisz – most neki van igaza és én hazudtam, ezért félek az istenítélettől! – Ennél egyéb választ nem tudott Belizante kivenni belőle.
Semmi utat-módot nem tudott kigondolni, hogyan meneküljön ebből a szörnyű helyzetből. Párviadalra ki nem állhat, mikor hamis eskü súlya nehezedik a lelkére. Ha pedig megszökik, minden kiderül és Belizante egyedül viseli az apja haragját. Akármerre forgassa is a dolgot, nincs menekvés!
Hanem egyszerre csak eszébe jutott Ámil lovag.
– Milyen ostoba voltam, hogy előbb nem gondoltam rá! Szerencsére, van még idő: elvágtatok hozzá és megkérem, vívjon meg helyettem a fősáfárral.