A világszép leány
– Már pedig én nem leszek az övé! – mondotta a világszép leány. – Hiába hoztál, én csak a tiéd leszek.
De mondhatott akármit, a tengerparton ott állott már az öreg király, ott állottak az udvari népek, ott a rengeteg sok katona: közrefogták a világszép leányt s vitték fel egyenesen a palotába. A szegény vadászlegénnyel nem törődött senki: ez nagy búval-bánattal hazament az édesanyjához s ottan elkeseregte, hogy mi történt vele.
– Ne búsulj, édes fiam, – vígasztalta az anyja, – meglásd, minden jóra fordul, csak bízd te a dolgodat a világszép leányra.
Hát Uram, Teremtőm, mi történt? Egyszer csak kopogtatnak az ajtón, híjják ki a vadászt. Mondja egy ember: