A világszép leány
– Jó napot, vitéz ember!
Felelt a szerecsen óriás:
– Nem vagyok én vitéz ember! Az a vadász a vitéz ember, aki meglőtte a gyémántos madarat.
– Hm, – gondolta magában a vadász – nem is tudtam, hogy én ilyen nagy vitéz vagyok.
Kérdezte az óriást:
– Hátha találkoznál ezzel a vitézzel, mit csinálnál?
– Hogyha találkoznám vele, – felelt az óriás – alázatosan meghajtanám magamat, a kezét megcsókolnám s felajánlanám neki szolgálatomat.
– Bizony, ha így van, – mondotta a vadász – úgy nézz meg engem, hogy én vagyok az a vitéz, aki meglőtte a gyémántos madarat.
Abban a pillanatban mélyen meghajtotta magát az óriás, kezet csókolt a vadásznak, a hajából kitépett egy szálat, odaadta neki s azt mondta: