A világszép leány
– Óh, felséges királyom, hát én azt hogy tudjam néked elhozni? Ugyan ki beszélt neked erről a világszép leányról? Hol van az olyan ember a világon, aki őt ide el tudja hozni?
Mondotta a király:
– Ez pedig te vagy. Az, aki a gyémántos madarat meglőtte, s aki az elefántcsont-tornyot építette, el tudja hozni azt a leányt is.
Kiment a palotából nagy búsan a vadász, ment haza s mondotta az anyjának:
– Óh, édes anyám, nekem ugyan megesett! Azt akarja a király, hogy hozzam el neki a világszép leányt. Én pedig ezt a parancsolatját nem tudom teljesíteni.
– Ne búsulj, édes fiam, majd kieszelünk valamit, – vigasztalta az anyja. – Eredj, menj vissza a királyhoz s mondjad neki: – Csináltasson neked egy aranyhajót, azon az aranyhajón legyen negyven szép leány, a legszebb az országban. Annak a negyven leánynak a kapitánya legyen a nagyvezírnek a leánya. Egynek sem szabad a negyven leány közül tizennyolc esztendősnél idősebbnek lenni. Amíg ezt a negyven leányt összeszerzik, azalatt majd csak gondolunk még valamit.