A világszép leány
Tovább ment a vadász, s ahogy ment, mendegélt, egyszerre csak lát egy szörnyű nagy embert. Nagyobb volt még a szerecsen óriásnál is. S hát ebből az emberből úgy folyt a víz, hogy egy egész városnak a népe megfulladhatott volna abban a vízben. S ahogy kifolyt a rengeteg sok víz, egy szempillantásra vissza is szürcsölte. Köszönt ennek is a vadász:
– Jó napot, vitéz ember!
Éppen úgy felelt ez is, mint a másik kettő. Aztán a kabátjából leszakított egy darabot, azt odaadta neki s azt mondta, ha bajban lesz, csak égesse el, ott lesz mindjárt mellette.
Ment tovább a vadász s egyszerre csak mit lát? Lát egy rengeteg nagy lábat. Aztán néz tovább: lát egy másik lábat. Az egyik láb a másiktól öt napi járóföldre volt s ím, hogy följebb nézett, látja, hogy a két láb felett egy ember van. Csak úgy szédült a vadász, amint felnézett arra a szörnyű nagy óriásra. Köszönt neki is illendően: