A világszép leány
– No, nézzétek, megint akadt egy bolond, aki eljött a mi asszonyunkért. Óh, szegény bolond, neked is karóba kerül a fejed!
De közben lejött Világszép is, s hogy meglátta a vadászt, igen megtetszett neki, s elkezdett sajnálkozni rajta:
– Óh, te szegény fiú, – mondotta neki – miért jöttél ide? Lásd, jobb lesz, ha megfordulsz mindjárt. Most még mehetsz békével, mert a palotámba nem léptél be.
– Én pedig a palotádba akarok menni, – mondotta a vadász. – Egy életem, egy halálom, én éretted jöttem. Nekem mindegy: itt halok-e meg, vagy otthon kell meghalnom, ha téged haza nem viszlek.
– Jól van, – mondotta Világszép – hátha csakugyan elszántad magadat a halálra, gyere fel a palotámba. Ha meg tudod azt csinálni, amit mondok, akkor szerencsés ember vagy, a tied leszek; ha nem tudod megcsinálni, akkor bizony jaj neked, szegény fiú: szörnyű halálnak halálával halsz meg.