A világszép leány
– Ha bajba kerülsz, ezt csak égesd el, ott leszek.
Azzal elbúcsúztak egymástól. A vadász ment tovább. Amint ment, mendegélt, egyszeribe elejébe perdül egy kicsi-kis emberke. Kicsike volt, de széles, tíz rőf széles volt a melle, s a testének fele ember, fele meg hangya volt. Köszönt a vadász neki:
– Jó napot, vitéz ember!
Felelt a hangya-ember:
– Hej, nem vagyok én vitéz! Az a vadász vitéz, aki meglőtte a gyémántos madarat!
– Hiszen az én vagyok, – mondotta a vadász.
Ahogy ezt kiejtette az ajkán, a hangya-ember mélyen meghajtotta magát, kezet csókolt neki s adott neki egy tollat:
– Nesze, ha bajba kerülsz, égesd el, ott leszek!