A világszép leány
– Hát te ezen is búsulsz? No, hiszen jobbkor nem is jöhettem, olyan éhes vagyok, hogy zöldet-vereset lát a szemem.
Azzal nekiült az óriás a sült ökröknek, a kenyereknek. Az ökrökből egy csont nem sok, annyi sem maradott. Az ötszáz kenyérből egy morzsa nem sok, annyit sem hagyott.
Reggel jött a világszép kisasszony, nézi, nézi a házat, hát bizony nincs abban senki, semmi más, csak az a vadász. Olyan tiszta volt, mintha kiseperték volna: még csak egy csontot sem talált.
– Na, jól van, te legény, – mondotta a világszép leány, – hanem ezzel még nincsen vége. Gyere csak velem.
Elvezette egy rengeteg nagy kemencéhez. Abban a kemencében csak úgy égett, lobogott a tűz. Mondotta neki: