A szürke ember
– Hej, Istenem, most már elvesztem ezt az egyetlenegy tehenemet is! Még csak a bőre sem marad meg!
Amint így búsult, kesergett magában, s már-már azon is gondolkozott, hogy elveszítse magát: egyszerre csak mellette terem egy ember, akinek nagy zsák volt a hátán.
– Hát te mit csinálsz itt, ebben a szörnyű időben? – kérdezte az ember.
Az öregember elbeszélte, hogy mi történt vele, miért indult el hazulról.
– Tudod, mit, – mondotta az ember – úgyis bizonyos, hogy elveszíted a tehenedet ebben a cudar itéletidőben: add nekem! Én majd megkeresem valahol s a tehén helyett neked adom ezt a zsákot. Legalább lesz valamid. Csak menj vele haza nyugodtan: ebben a zsákban mindennap találsz húst annyit, amennyit megehettek.