A szürke ember
– Jaj, most bizonyosan felakasztanak! – mondotta az öregember, s az öregasszony s keservesen elbúcsúztak tőle. De a szürke ember nem búsult, nagy vígan ment fel a palotába. Az volt az első szava a királynak:
– Na, te tolvaj, úgy-e elloptad az ágylepedőnket!?
– El bíz’ én, felséges királyom! – mondotta a szürke ember – mert hát különben felséged felakasztatott volna.
– Na jó, – mondotta a király – hát én megbocsájtom neked ezt is, de csak azzal a feltétellel, hogy ma éjjel a királynét is ellopod, meg engemet is ellopsz. Hogyha ez nem sikerül neked, akkor készülj a halálra. Irgalom nélkül felakasztatlak.