A szürke ember
– Hát ez mi a csuda? – mondotta az egyik. – A szürke ember volna ez?
– Lehetetlen! – mondotta a másik. – Gyerünk, menjünk vissza, nézzük meg az elsőt.
Azzal szépen vissza is fordultak, ám az ökröt megkötötték egy fához, úgy mentek vissza az első tölgyfához. Hiszen csak ez kellett a szürke embernek, hogy eltávolodjanak: rögtön leugrott a tölgyfáról, eloldotta az ökröt s szépen hazavitte a szállására.
Ahogy hazaért, egyszeribe leütötte az ökröt, megnyúzta, a bőrét lehúzta, aztán a faggyúból csináltatott kis gyertyácskákat. Mikor ezzel is készen voltak, pompás vacsorát csaptak az ökör húsából. Hej, volt jókedv, vidámság az öregember házában!