A szürke ember
– Jól van, – mondotta a király – hisz ez szép beszéd, amit te beszélsz, hanem úgy tetszik nekem, hogy nagy huncut vagy te. Tudsz te bizonyosan más egyéb mesterséget is!
A szürke ember nem szólt erre semmit.
– Hallod-e, – mondotta a király – holnap reggel a cselédeimet kiküldöm az erdőbe az én ötesztendős ökrömmel. Hogyha el tudod lopni ezt az ökröt, akkor megbocsájtok neked; de ha nem: felakasztlak.
– Az lehetetlenség! – mondotta a szürke ember. – Hogyan lopjam én el azt az ökröt, mikor bizonyosan őrizni fogják az embereid?
– Az a te dolgod, – mondotta a király – eredj, s ha el nem lopod az ökröt: ismét mondom, hogy felakaszttatlak.