A szürke ember
– Na, szegény ember, ez bizonyosan felakasztotta magát!
– Úgy látszik, nem merte megvárni, hogy a király akasztassa fel.
– Most már egészen nyugodtak lehetünk, nem lopja el ez az ökröt. – Azzal szépen tovább mentek s többet nem is gondoltak a szegény szürke emberrel.
Hanem amint egy hajításnyira haladtak, a szürke ember hirtelen lekúszott a tölgyfáról, bevette magát a sűrüségbe, ott nagy hirtelen előreszaladott, megelőzte a pásztorokat, ismét felmászott egy nagy tölgyfára az út szélén, ott is felkötötte magát a kötélre: úgy lógott a tölgyfa ágán, mint egy akasztott ember.
Odaérnek a király emberei, meglátják a szürke embert s szemük-szájuk elállt a csudálkozástól. Azt hitték, ez valami ördöngösség.