Tündérlányka fátyolkája
– Szállj leányka, ég tündére, levegőég peremére; bűnös voltom bocsássad meg, fájó szíved enyhüljön meg.
Apró keze szíve helyén, pergő könnye gyöngyházszemén, száll, szálldogál ég tündére, levegőég peremére. Szálldos selymes tari-tuppos fátyolkája, habos, babos ruhácskája; bontogatja szivárványszín kicsi szárnyát, tündérkerti virágokkal telehintett sziromkáját, aranysárga, aranyfényű pettyecskékkel, kékespiros cseppenésű gyöngyöcskékkel. És szálltában, kék ég felé suhantában, szegény halász háza felé, könny áztatta arca felé fordul szeme, könnyben égő tekintete.
– Gyöngyös ruhám, tündérgunyám visszaadtad, kinccsel tele boldogság lesz bő jutalmad.