Tündérlányka fátyolkája
– Adjad vissza habos-babos fátyolkámat, tündérujjak szőtte-fonta ruhácskámat.
Néz a legény restelkedve és a lányka karját, kezét alig-alig megilletve, gyengédeden kamrájából kituszkolja, tolóajtó két szárnyékát összetolja.
Bús a lányka, bánatában siránkozik, síró szava, rívó hangja meg-megcsuklik.
– Mihez kezdjek ruhám nélkül? Nyíló virág színes-hímes szirom nélkül? Ha nincs rajtam pettyes ruhám, nincsen többé égi tanyám s ha még soká lent a földön megmaradok, tündérkertbe, lágy fészkembe soha többé el nem jutok.
Hallja halász epekedő, síró szavát, nyögdécselő zokogását; könyörület száll szívébe, irgalom kél megdobbanó kebelébe.