Tündérlányka fátyolkája
– Kell is nekem cifrán szabott viseleted, viganódat azt se tudom, mi fán termett – s pislant loppal fel a fára, ágas-bogas topolyára.
– Hamis a szód, csalfán mondod, tündérruhám csak te tudod. Vízitündér testvérkémmel, tengerlaki nénécskémmel játszadoztunk habot hányó hullám mellett, idres-fodros habja mellett. Fátyolruhám levetettem, topolyafa ág-bogára terítettem s míg a mélyben lubickoltunk a medúzákkal, teknőshátú békácskákkal játszadoztunk, eltűnt lenge tündér gunyám, gyöngyös, pettyes fátyolruhám. Te jártál ott, tenálad van, add vissza, ha irgalmad van.
– Mit bánom én tündérruhád? Mit tudom én földreszállott égi fajtád? – szól és hangja bizonytalan, szóló szava bátortalan.