Szépmezőszárnya
– Nem tudom, nem jártam minden szobában. Hanem – azt mondja – van itt a vár túlsó végén egy kis épület, egy térdig érő szakállú ember lakik benne, az talán meg tudja mondani, mivel száz esztendeje is megvan annak, hogy ott lakik.
Indul Szépmezőszárnya megkeresni az emberkét, bemegy a konyhába, nem lát senkit, bemegy a szobába, ott sem, kiabál összevissza, benéz a sutba, kiránt egy pokrócot, hát alatta fekszik a kis ember!
– Kelj fel! Tán megijedtél, hogy elbújtál előlem? Nem bántalak, csak a vár titkát áruld el nekem.
– Elárulom, csak hagyd meg az életem, mert a tizenkét fejű sárkány meg a kilencfejű is a fiam volt.