Szépmezőszárnya
– Nem lehet – mondta Szépmezőszárnya -, nekem már van kit szeressek.
– Legalább azt mondd meg, daliás vitéz, mivel tartozom, hogy a lányomat megmentetted! – törülgette a szemét a király.
– Semmivel, mert kötelességem volt – felelte rá Szépmezőszárnya, és ment is vissza a másik királylányhoz.
– Na, szívem szép szerelme, te az enyém, én a tiéd, ásó-kapa válasszon el bennünket egymástól!
A király meg tudakolta fűtől-fától: ki lakhat szemközt a forgó aranyvárban? De hogy a vár megállott, megismerte a lányát az ablakban, akit a kilencfejű sárkány elvitt. Mégsem mert hinni a szemének, csak mikor az átszólt neki: