Szépmezőszárnya
– Pihenjünk, azután majd folytatjuk a viaskodást! – tette le a buzogányt, és felkiáltott a királykisasszonynak, hozza le azt a két üveg italt, amit ő az asztalra kikészített. Mindegyik üveg másfajta volt, az övébe olyan italt öntött, ami erősíti, Szépmezőszárnyáéba pedig olyat, ami gyengíti. Igen ám! De a királykisasszony nagyon jól tudta, mi van bennük, pohárba töltögette, kicserélte őket, úgy vitte le a tálcán.
Kiitták, s akkor azt mondja a sárkány Szépmezőszárnyának:
– Mehetünk küzdeni!
Szépmezőszárnya meg észrevette, mikor megitta az italt, hogy hétszerte nagyobb erő van benne. A sárkány is, hogy ő meg gyengébb, de már nem tudott mit csinálni. Mikor meg már csak egy feje maradt, elkezdett rimánkodni. Odaád mindent, amit Szépmezőszárnya kíván, csak az életét hagyja meg! Még a titkát is elárulta. Meg is találta Szépmezőszárnya a hatvanhatodik szobában azt a kis skatulát[3] az aranypálcával, amiben a sárkány tudománya volt. A sárkány ágyba feküdt, Szépmezőszárnya kihúzta a kardját, levágta azt az egy fejét is, ami még maradt. Aztán lement a kacsalábon forgó várból, s az aranypálcával megérintette a falát kívülről. A vár menten aranyalmává változott, s azt is beletette a skatulába, a skatulát meg zsebre vágta. Indult is, ment tovább félelmet keresni.