Szépmezőszárnya
– Kedves édesapám! Megjöttem a párommal, aki visszahozott engem!
Na, erre már az öreg király is áttopogott az aranyvárba, ölelte, csókolta a lányát, még sírni is rákezdett, nem győzte dicsérni Szépmezőszárnyát:
– Vitézek vitéze! Áldjon meg az isten, amiért ezt az egyetlenegy lányomat megmentetted! Legyetek boldogok, míg éltek a világon! Neked adom a királyságom is, váljon jó király belőled!