Övék A Világ
—Az Isten majd megsegíti és hazakerül épségben, végképen.
—Nem a jó Istennel van nekem most bajom. Én most csak azt akarom tudni, gondolt-e rám… nem, ez nem elég, nekem ennél több kell, sokkal több: szeret-e egy kicsit. Mondja, kis Katicám? Gondolja meg, mit mond; mert ha nem szeret, akkor én biz’ Isten nem jövök vissza többet soha—soha…
A leány megszeppent. Anyáskodó gyöngédséggel mondta:
—Lássa, nincsen esze.
—Szeret-e? Erre feleljen nekem.
—Ahogy maga mondta,—volt a rebbenős, szemérmes, halk válasz.
—Hogy mondtam? én istenkém.
—„Egy kicsit…” így mondta.
A zászlós most már nem bírt boldog meghatottságával. Odaerőszakolta a kezét a kis leány muffjába és szótlanul szorongatta az engedelmessé vált kezecskét.