Övék A Világ
A leány megint azzal a néma kérdéssel, azzal a rebbenős tekintettel fordult hozzá:
—Tudja mit? én még ma megkérem az apjától.
—Szent isten!
—Én nem bírok úgy visszamenni a poklok tornácára, ha nincs, ami az üdvösségem reményével védjen meg minden rossztól. Ha magát most ide nem igérik, akkor én elesem, érzem…
A leány elsápadt.
—Kérjen meg inkább, csak ne mondjon ilyeneket. (A szeme elborult, könybe lábbadt.)
Összenéztek.
A fiú kivette a zsebkendőjét s meghatva törölte meg a kisleány könyes szemét. Azután egymásra mosolyogtak.
A szánka befordult az állampusztára, ahol a rabokon kívül a fogolytábor lakói is el voltak helyezve.