Övék A Világ
—Éppen akkor véletlenül leesett a kontyom; igazán nem akartam; de a tenniszezés közben meglazúlt…—hadarta a leány tiltakozva.
—Még ezt is elveszi tőlem?
Olyan nagy bánat volt a hangjában, hogy a leány megsajnálta:
—Nem veszem el,—mondta hirtelen—azért sem veszem el. Gondoljon, amit akar.
—Katicám!
A zászlós a jó meleg szánkótakaró alatt a kis leány kezét kereste.
—Adja ide, szívem, adja ide, hadd szoríthassam meg egy picit.
—Nem! Hova gondol? Nem. Látnak is…
—És ha nem látnának?
A leány hamisan mosolygott:
—De látnak.
—Feleljen, könyörgök.
—Mondtam már, hogy: de látnak.
—Katica, maga kegyetlen; látja ezt a sok havat? Maga is ilyen fehér, hideg, ragyogó, megbűvölő, de fagyos. Mondja, ha már nem bírtam magammal és mindent megvallottam, mi lesz most már énvelem?