Övék A Világ
—Nem kaptam én magától levelet,—mondta mohó mentegetődzéssel.
A fiú olyan tekintettel csudálkozott, amelyben az örömnek s az elégedetlenségnek egyképen volt nyoma.
—Istenem—mondta—akkor mégsem úgy van, hogy szándékosan mellőzött; (emiatt volt a szemében az öröm) pedig milyen hosszú levelet írtam! (Ennek a gondolata bántotta: hogy minek vész; el éppen az ilyen levél.)
—Nem kaptam,—erősítette a kisleány;—semmit sem kaptam én.
—S ha megkapta volna a levelemet, válaszolt volna rá?
—Hogyne!
—Szívesen?
—Szívesen!
Az ifju olyat lendűlt a szánkában, hogy majdnem kifordult belőle.
—Hurráh! Akkor minden jól van; akkor nem búsulok tovább!—kiáltotta.