Övék A Világ
A zászlós megszólalt.
—Fel vagyok terjesztve kitüntetésre és előléptetésre; mindennap várom a tiszti kinevezésemet; még édesapám sem tudja; megakartam lepni, csak magának mondom meg.
A kisleány egy picit visszaszorította a fiú kezét.
—Úgy tekintem magát, mint a menyasszonyomat!… súgta a zászlós.
—Jaj!…
—Mint a kis feleségemet!
—Jaj!
Ez a két elsugott ijedt „jaj” olyan volt a fiunak, mint a szférák muzsikája.
Mind a ketten megborzongtak, de nem a hidegtől.
—Katicám, lelkem, ezentúl, ír, ugy-e? akkor is ír, ha tőlem nem kap hírt, tudja, milyen nehéz az néha, hogy ott kint írjon az ember. Különben teszek én arról,—mondta hevesen, elszántan.