Övék A Világ
A két gyereknek már csak pillanataik lehettek ilyen édes kettesben. A fiú valamit akart még. Sürgetve kérdezte:
—Katicám, édes kis Katicám, addig is, amíg a szüleink megtudhatják… nem merte folytatni, benső megdöbbenéssel csak annyit tett még hozzá:—igen?!
A kisleány lesütötte a szemét és kis vártatva, alig észrevehetően bólintott; a szája csak annyira nyílt meg, amennyire egy lélekzetvételhez kellett. A fiú mégis meghallotta a remegő ”igent…”
*
Amikor a szánkák megállottak s az urak kiszállottak, a két öreg elbámult a fiatalokon.
—Nézd,—mondta Halász Karvaynak,—nézd, milyen pirosak; majd kicsattan az arcuk.
