Lepkék a rózsa körül
—Hallod-e, asszony, úgy látom én, akár ott, akár itt, te utánad csak járnak.
—Jár a kend ötödik kereke, összevissza; mi leli már megint?
—Csak az, hogy holnap pakolsz, oszt megyünk.
—Hova a csudába?
—Őszbe fordulunk maholnap; jönnek a vadludak, nem szeretem a gunarak gágogását. Megyünk vissza, Szabolcsba.
Az asszony elértette a gonosz célzást. Még gonoszabbul kérdezte: azt hiszi kend, hogy ott nincsen gunár? Különben nekem mindegy,—tette hozzá fitymálva s rántott egyet a vállán.
A csárdásra rájött a köhögés. Elkezdett hápogni. Csakúgy a kezével integetett, a fejével bólintgatott. Azt mondta vele: tudom! tudom!