Lepkék a rózsa körül
A csárdás gyanakodva nézte őket. Ezek egyezkednek, gondolta, de nem árulta el.
A felesége megint a veséjébe látott.
—Úgy kell kendnek, vén kujon,—suttogta magában; de ő sem ütötte dobra a gondolatát.
A bojtárok indultak. Egy darabon együtt léptettek: beszélgettek; rég nem láthatták egymást. Azután sarkantyúba kapták a lovukat s szétváltak. Nemsokára csak egy sötét pont, meg egy világos pont látszott belőlök a messzeségben.
A csárdás is ment a söntésbe, az asszony után, aki ott csörömpölt az üvegekkel, mérgesen, boszszúsan, vagy csak mert sietett. Várta egy darabig, hátha szól valamit, ha akar. Nem akart. Utoljára is ő kezdte a beszédet. Nem sokat mondott, de eleget.