Lepkék a rózsa körül
De a csárdás a csikósnak is adósa volt még; nekidurálta magát; hisz nem olyan harapós legény az!
—Idd ki ecsém,—mondta s odanyújtotta neki a teli üveget,—ettől olyan lesz a hangod, hogy bátran elmehetsz vele kántornak Nádudvarra.
A két legény ivott. Egyik a másiknak kínálta az üveget. Az asszony biztatta őket: no még egygyel.
—Majd máskor,—szabadkoztak.
—Mikor?—kérdezte ravaszul a csárdás.
A gulyás rántott egyet a vállán.
—Majd tán a jövő héten,—mondta, a bajusza helyét pödörgetve.
A csikós a másik oldalára lódította a szűrét. úgy vágta oda foghegyről:
—Nem veszünk össze ezen; iszen egy dajkálóanyánk volt.