A Grófné
Nagyot fujt s megtörölgette izzadt homlokát. A gróf csak mosolygott.
—És maga, Samu, ezt a szép leányát nekem szánta, ugy-e?
—Gróf úr—pattant föl Krebsler – önnek ördöge van. Ön maga a lángész; ön…
—Én egy tönkrement mágnás vagyok, ennyi az egész—vágott közbe a gróf.
—Megértem, hogy ezt az ajánlatot teszi. Őszintén szólva, az ön helyén én nem tenném. De az izlés ellen nem lehet disputálni. Hanem egyet kifeledett a számításából, kedves Samu.
Krebsler nagyot nézett.—Csudálnám, gróf úr.
—Azt, hogy nekem van ám egy különös bogaram; nem a grófi cimer, legyen nyugodt; azzal már elkészültem; hanem az a rögeszmém, hogy én nem veszek el olyan nőt, aki nem szerelmes belém. Talán ezért nem is házasodtam eddig. Ez már nem a gróf bennem, hanem a férfi.