A Grófné
Ilyet a gróftól nem igen kérdeztek mostanig. Igazán közel volt hozzá, hogy elpiruljon, amikor azt füllentette: dehogy nem.
—Én egyébiránt ismertem már a grófot—szólt Gina hirtelen és a füléig piros lett.
—Honnan, gyermekem?—kérdezte a gróf szinte kíváncsian.
—Azon a lóversenyen én is ott voltam a kis barátnémmal, amelyen a lovával felbukott. Oh, de megijedtünk… És olyan boldog voltam, amikor hire terjedt, hogy él és hogy nem is lett nagy baja.
—Sajnált?
—Nagyon!
—S azóta emlékszik rám?
—Mindig.
—Akkor hát szivesen jött ide?
—Oh, Istenem!
—És innen is nehéz szívvel megy majd el? Szeretne itt maradni? Mindig itt lenni, itt élni?