A Grófné
Gina nem bírt szólani. Lesütötte a szemét. Olyan furcsa volt ez a sok mohó kérdés. De a gróf még egyet kérdezett. Erős, határozott hangon ezt kérdezte:
—Akar itt maradni?!
És már fogta is a leány rebbenős kezecskéjét. Nem eresztette el. Gina most elsápadt. Az egész mindenségért sem nézett volna a grófra, aki kétszer is ismételte:
—Feleljen, kis leány, feleljen! Minden csak magától függ,—tette hozzá különös nyomatékkal.
Gina nem tudta, az agya lüktet-e úgy vagy a szive, amikor elszántan mondta:
—Ha a gróf akarja… Ahogy a gróf akarja…
A kastélyból egy gyűrött és pohos alak jött a virágágyak felé. Krebsler Simon volt. Nem vetkezett ingujjra a szieszta alatt.—Trilla nem engedte,—hanem úgy feküdt végig a „szófán” felöltözve és mindent összegyűrt magán.