Babszem Jankó
Babszem Jankó pedig – a ki még az út alatt kiszökött a papirosból – ment-mendegélt hetedhét ország ellen, egyszer előtalált tizenkét szekeret vassal megrakva. Az egyik szekér egy kátyúban megfeneklett, sehogy se’ tudták kihúzni, pedig 24 ökröt is fogtak bele. Jankó is oda megy, mondja, hogy ha neki annyi vasat adnak, a mennyit elbir, kisegíti a szekeret; az emberek megigérték neki, gondolták magukban, hogy e’ bizony egy jó nagy szeget se bir el. A mint az alku megvolt, megkapta Jankó a szekér rúdját, úgy kirántotta a sárból, mintha ott se lett volna; azután elkezdte az első szekéren, az utolsóig mindről leszedte a vasat, mind a vállára vette, avval – mintha teher se volna rajta – ballagott. Az emberek, egy szó nem sok, de annyit se tudtak szólani a nagy bámulás miatt, csak tátották szemüket-szájukat, mire aztán eszökre jöttek, Jankó már hegyen-völgyön túl járt, üthették bottal a nyomát.