Babszem Jankó
Megörült Jankó, vállára kapta a buzogányt, ment vele hetedhét ország ellen. Amint ment-mendegélt, elő talált tizenkét zsiványt, azok elébe álltak, nagy fennyen, hogy majd igy fosztják, úgy fosztják ki, de Jankó se ijedt meg a maga árnyékától, rá legyintett a haramja vezérre a buzogányja nyelével, hogy elnyúlt, mint a béka, nem evett többet az isten kenyeréből. Megijedt erre a többi zsivány, térdre estek Jankó előtt, hogy csak az életöknek kegyelmezzen meg, megválasztják vezéröknek. Megkegyelmezett nekik Jankó, a vezérséget is elvállalta, megitták rá az áldomást.
Még az nap este el is mentek lopni egy gazdag ember házához. Ott Jankó bebútt a kamara ablakán, kinyitotta az ajtót, avval elkezdett mindent, a mit csak a kamarában talált: egész oldal szalonnát, disznóhúst, egész zsák búzákat kifelé hányni, de a mellett ordított torkaszakadtából: